A bűnbocsánat útja (második bűnbánati zsoltár)
32. zsoltár, Bourgeois L., Lyon, 1547
Marot K., 1496–1544
1. Ó, mely boldog az oly ember éltébe',
Akit az Isten bevett kegyelmébe,
És megbocsátá az ő vétkeit,
És befedezte minden bűneit.
Boldog, akinek ő nagy hamissága
Istentől néki nincs tulajdonítva,
És csalárdság nincsen ő szívében,
Tettetés nélkül jár életében.
2. Hogy bűnömet el akarám hallgatni,
És neked meg nem akarám vallani,
Csontjaim ottan elszáradának
Soksága miatt én siralmimnak,
Mert éjjel-nappal kezed nehéz volta
Nagy bűneimért rajtam fekszik vala,
Elfogya bennem minden erősség,
Mint nyári hévségben a nedvesség.
3. De hogy bűnömet előtted megvallám,
Nagy vétkeimet el nem hallgathatám,
De híven előbeszélém neked:
Ott bocsánatot nyerék tetőled.
Azért az Úr Istennek minden hívek,
Könyörögjenek, míg vagyon idejek,
Mert ha nagy árvizek jönnének is,
De nem árthatna ezeknek mégis!
4. Te vagy oltalmam, őrizz meg engemet,
Minden gonosz ellen tartsd meg lelkemet,
Vígasztalj meg, hogy örvendezhessek,
És vígan néked énekelhessek!
Tanítlak téged, úgymond az Úr Isten,
És vezérellek az igaz ösvényen,
Szememmel mindig reád vigyázok,
És igazgatlak, rád gondot tartok.
5. – – –
6. Örvendezzetek a nagy Úr Istenben,
És igaz hívek, legyetek örömben,
Vígadjatok és énekeljetek,
Akiknek vagyon tiszta szívetek!