Burgeois L., Strasbourg, 1545
Béza T., 1519–1605
1. Örvendj egész föld az Istennek,
És énekelj szép zengéssel!
Nagy dicsőségét szent nevének
Mindenek dícsérjék széjjel.
Mondjátok ezt az Úr Istennek:
Csudálatosak dolgaid,
Erősséged nagy, hozzád esnek
Hízelkedvén ellenségid.
2. A te isteni felségedet
E földön mindenek áldják,
És dicsőséges szent nevedet
Énekléssel magasztalják.
Jertek, és ezt jól meglássátok,
Minden jól ide figyelmezz:
Istennek mily csudálatosak
Dolgai az emberekhez.
3. A tengert és a folyóvizet
Megszárasztja, hogy a népnek
Lábuk szárazon által mehet,
Min szíveink örvendeznek.
Országa megmarad örökké,
Szeme lát minden népeket,
Akik feltámadnak ellene,
Előmenetük nem lehet.
4. Áldjátok a mi Istenünket
E földön minden emberek,
Dícsérjétek az ő szent nevét
Nagy zengéssel minden népek.
Mert életünket ő megadá
Az ő nagy kegyességéből,
Lábainkat meggyámolítá,
Oltalmazván eleséstől.
5. De minket igen megpróbálál
És megkesergetél, Isten.
Megolvasztál és megtisztítál,
Mint ezüstöt, a nagy tűzben.
Te minket, szegény szolgáidat
Adál ellenség tőriben,
Kik hevederrel tagjainkat
Megkötözék nagy erősen.
6. Mi fejünkre népet ültetél,
Mint a barmok, terhelteténk;
Nagy árvizeket ránk eresztél,
Sebes tűzön általmenénk.
De te kihoztál, Uram, minket,
Megenyhítél, megnyúgotál,
Templomodban azért tégedet
Dícsérlek szép áldozattal.
7. – – –
8. Jertek, halljátok, hadd beszéljem
Tinéktek, istenfélőknek,
Amiket Isten tett én vélem,
Mily kegyesen tett lelkemnek!
Hogy szájammal hozzá kiálték,
Ottan meghallgata engem,
Azért beszédével nyelvemnek
Mindenkor őtet dícsérem.
9. – – –
10. Légyen áldott a nagy Úr Isten
Az ő nagy kegyességéért,
Ki meghallgatott kérésemben,
És kegyelmesen hozzám tért!
(Református énekeskönyv 66. zsoltár; 21-es református énekeskönyv 66. zsoltár; forrás: www.koralkonyv.hu)