Dallam: L. Bourgeois – C. Goudimel
Szöveg: T. Béze – Szenczi M. A.
1. Ó, felséges Úr, mi kegyes Istenünk,
Mely csudálatos a te neved nékünk!
Nagy dicsőséged ez egész földre
Kiterjed és felhat az egekre.
2. Dicsérnek téged még a csecsszopók is,
Szájukban viselik nevedet ők is,
Kik által ellenséget megejtesz,
És bosszúállót megszégyenítesz.
3. Nagy voltát ha megnézem dolgaidnak,
Melyeket a te kezeid formáltak,
Az eget, holdat, a fényes napot,
És szép renddel a sok csillagokot:
4. Csudálván mondom: micsoda az ember,
Ki tőled ennyi sok dicsőséget nyer?
De micsoda az embernek fia,
Kiről Felségednek van ily gondja?
5. Az angyaloknál noha egy kevéssé
Kisebbé tőd, de nagy dicsőségessé
Teremtéd őtet és magasztalád,
Nagy dicsőségre felkoronázád.
6. Kezed munkáin őtet úrrá tevéd,
Hogy azokkal bírna, néki engedéd,
Valamit e világra teremtél,
Mindeneket lába alá vetél.
7. Ó, felséges Úr, mi kegyelmes Urunk,
Mely csudálatos a te neved nálunk!
Felségednek mely nagy dicsősége,
Mellyel teljes e föld kereksége.