Ó Krisztusfő, te zúzott

Hassler H. L., 1601 – Bach J. S.
Gerhardt Pál, 1607–1676
Ó Krisztusfő, te zúzott
1. Ó Krisztusfő, te zúzott,
Te véres szenvedő, :/:
Te töviskoszorúzott,
Kigúnyolt, drága fő,
Ki szépség tükre voltál,
Ékes, csodás, remek,
De most megcsúfolódtál:
Szent fő, köszöntelek!

2. Ékességed, te drága,
Melytől máskor szepeg :/:
Világ hatalmassága,
Köpés mocskolta meg.
Milyen halványra váltál!
Szemed fényét, amely
Szebb volt minden sugárnál,
Ki rútította el?

3. Mind, ami kín s ütés ért,
Magam hoztam Reád, :/:
Uram, e szenvedésért
Lelkemben ég a vád.
Feddő szót érdemelve
Itt állok én, szegény,
S kérlek, lelked kegyelme
Sugározzék felém.

4. Itt állok – ó, ne vess meg –
A gyötrelmek helyén, :/:
Amíg ki nem hűl tested
El nem mozdulok én.
S ha életed kilobban,
Alácsuklik fejed,
Ölemben és karomban
Lesz nyugtató helyed.

5. Ó, légy érette áldott,
Jézus, Egyetlenem, :/:
Hogy szörnyű kínhalálod
Nagy jót akar velem.
Add, hogy hódolva híven
Tőled ne térjek el,
S ha hűlni kezd a szívem,
Benned pihenjek el.

6. Mellőlem el ne távozz,
Ha majd én távozom, :/:
A kínban, mit halál hoz,
Állj mellém, Jézusom.
Ha lelkem félve reszket,
S rettent a meghalás,
Nagy kínod és kereszted
Legyen vígasztalás.

7. Légy pajzsom és reményem,
Ha kétség látogat, :/:
Véssem szívembe mélyen
Kereszthalálodat.
Rád nézzek, Rád szünetlen,
S ha majd szívem megáll,
Öleljen át a lelkem
– Így halni: jó halál.

(Református énekeskönyv, 341. dícséret)