Ó lelkem szent napsugara!

Dykes J. B., 1823–1876
Keble János, 1792–1866
Ó lelkem szent napsugara!
1. Ó lelkem szent napsugara!
Ahol te vagy, nincs éjszaka.
Bár földi köd ne szállna fel,
S látás elől ne fedne el.

2. Ha csendes est szememre száll
S szelíd álomharmat szitál,
Gondoljam azt, Egyetlenem:
Nyugodni jó a szíveden.

3. Reggeltől estig légy velem,
Nincs nálad nélkül életem;
Légy velem, ha az éj leszáll,
Nélküled rémít a halál.

4. Ha egy bolygó, bús gyermeked
Gúnyolta szód, mert tévedett,
Ne hagyd bűnben, Kegyelmes, őt,
Emeld fel azt a vétkezőt.

5. Virraszd, akit kór súlya nyom,
Ki koldus, áldd meg gazdagon;
Kit kín szorít, gyász keserít,
Légy álma, könnyű és szelíd.

6. Jöjj és áldj meg, ha ébredünk,
S világ útján járunk-kelünk,
Míg jóságod szent tengerén
Majd elmerít az égi fény.

(Református énekeskönyv, 510. dícséret)