Isten csodálatos szabadítása
114. zsoltár, (1539) Bourgeois L., Genf, 1542
Marot K., 1496–1544
1. Hogy Izráel kijött Egyiptomból,
Az idegen népnek országából,
Megtére Jákób háza.
Júdát Isten magának szentelé,
Az Izráelt országul felvevé,
Ő lőn nekie Ura.
2. A tenger ezt látván hátra álla,
A Jordán vize visszafordula,
Mind hátra sietének.
A hegyek szökdöstek, mint a kosok,
És a halmok, mint a juhbárányok,
Magasan szökdösének.
3. Mi lelt téged, tenger, mit térsz hátra?
Mi lelt téged, Jordán, ki űz vissza,
Hogy elszaladsz ily igen?
Mit szöktetek hegyek, mint báránykák,
És ti halmok, mint a kis juhocskák,
Mért szöktök ilyen fennen?
4. Az Úrnak haragos színe előtt,
Jákób Istene haragja előtt
Mind e föld megrettenjen!
Ki a kősziklát tóvízzé teszi,
Forrásnak útját kőben repeszti
Hatalmas erejében.