Szöveg: Túrmezei Erzsébet
Dallam: Riczu Péter
Most nem sietek, most nem rohanok,
Most nem tervezek, most nem akarok,
Most nem teszek semmit sem,
Csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Most megnyugszom, most elpihenek
Békén, szabadon, mint gyenge gyerek,
És nem teszek semmit sem,
Csak engedem, hogy szeressen az Isten.
S míg ölel a fény és ölel a csend,
És árad belém és újjáteremt,
Míg nem teszek semmit sem,
Csak engedem, hogy szeressen az Isten,
Új gyümölcs terem, másoknak terem,
Érik csendesen erő, győzelem…
Ha nem teszek semmit sem,
Csak engedem, hogy szeressen az Isten.
S míg engedem, hogy szeressen az Isten,
Engedem, hogy szeressen az Isten,
Engedem, hogy szeressen az Isten.
A Csécsy család honlapja