(Zsolt 6)
szöveg: Debrecen, 1560
dallam: Kolozsvár, 1744 (Ne hagyj elesnem)
1. Hatalmas Isten, nagy haragodban ne feddj meg engemet,
Te haragodnak nagysága miatt ne ostorozz engem,
Mert haragodnak nagy volta miatt el kellene vesznem.
2. Mégis, Úr Isten, könyörülj rajtam, mert én gyenge vagyok,
Tudod, Úr Isten, beteg voltomat, mert bűneim nagyok,
Gyógyíts meg engem e fájdalomból, mert gyógyulást várok.
3. Az én testemben, felséges Isten, semmi épség nincsen;
Csontjaim közül, annyira juték, hogy helyén egy sincsen,
Minden erőmben megfogyatkoztam, semmi nincs jó bennem.
4. Térj hozzám, Uram, és szabadítsd meg elbúsult lelkemet;
Jelentsd meg bennem te véghetetlen kegyelmességedet,
Tartsd meg, Úr Isten, te irgalmadért az én életemet!
5. Az én két szemem elhomályosult keserűség miatt:
Immár ezektől megemésztetem; sok bűneim miatt!
De kérlek téged: tekints énreám; nézd fogadásodat.
6. Hatalmasságát te szent igédnek jelentsd, hogy tudhassam:
Szabadulását az én lelkemnek engedd, hogy láthassam:
Ígéretedet te szent Fiadban adjad, hogy bírhassam.
7. Noha sok bűnöm, örvendez lelkem tebenned, Úr Isten!
Mert meghallgattad könyörgésemet, hatalmas Úr Isten!
Bízzál, jó fiam, az én lelkemben, azt mondja az Isten!
(21-es református énekeskönyv 151. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)