Gesius B., 1603
Gerhardt Pál, 1607–1676
1. HAGYJAD az Úr Istenre
Te minden útadat, :/:
Ha bánt szíved keserve,
Ő néked nyugtot ad.
Ki az eget hordozza,
Oszlat felhőt, szelet,
Napját rád is felhozza,
Atyád ő, áld, szeret.
2. AZ ÚRRA bízzad dolgod:
Könnyebbül a teher, :/:
Ezer baj közt is boldog,
Aki nem csügged el.
Minek a gond, a bánat?
Mit gyötröd lelkedet?
Az Istent kérjed, várjad,
S megnyered ügyedet.
3. A TE irgalmasságod
Van rajtam, Istenem, :/:
Te jól tudod, jól látod,
Hogy mi használ nekem.
Sorsomat úgy intézed,
Amint te akarod;
Bölcs a te végezésed,
Ha áld, ha sújt karod.
4. ÚTAD van számtalan sok,
Uram, és eszközöd; :/:
Reánk is szent áldásod
Bőséggel öntözöd.
Művednek akadálya,
Szünetje nincs soha;
Úgy téssz, amint kívánja
Gyermekeid java.
5. BÍZZÁL, bánatos lélek!
Mit bánt a bú, a gond? :/:
Él még, ki annyi vészek
Torkából már kivont.
Bajaidból kiment ő,
Szűnnek keserveid;
Rád még a jó Teremtő
Víg napot is derít.
6. Ő BENNE vesd halálig
Jó reménységedet: :/:
Ő biztos révbe szállít
A bajból tégedet.
Bár késik a segítség
És nem találsz vígaszt:
Eloszlik gond és kétség
Előbb, mint véled azt.
7. Ő MEGCSELEKSZI végre
Velünk azt, ami jó; :/:
Ösvényünk erőssége
Te vagy, Mindenható!
Bár nehéz földi pályánk,
Könny lepi és tövis,
De örök pálma vár ránk:
Útunk a mennybe visz.
(Református énekeskönyv, 265. dícséret)