Hogyha felindul az Isten

Diadalének (a hugenották harci zsoltára)
68. zsoltár, Greiter M., Strasbourg, 1525 (1539) nyomán
Béza T., 1519–1605
Hogyha felindul az Isten
1. Hogyha felindul az Isten,
Elkergettetnek szertelen
Minden ő ellenségi. :/:
És elfutamodnak széjjel
Ő haragos színe elől
Minden ő gyűlölői.
Úgy elűzetnek hirtelen, :/:
Mint a füst semmivé leszen
Elvész minden ő dolgok;
Mint viasz olvad a tűztől,
Úgy az ő kemény színétől
Elvesznek a gonoszok.

2. De az igazak mindnyájan
Örvendeznek nagy vígságban
A kegyes Isten előtt, :/:
És víg szívvel énekelnek,
Hogy ő kevély ellenségek
Megszégyenült, elveszett.
Nagy örömmel az Istennek :/:
Énekeljetek nevének,
Dícsérjétek, áldjátok;
Ki puszta földeken megyen,
Kinek neve erős Isten:
Őtet magasztaljátok!

3. Ő előtte vígadjatok,
Mert ő az árváknak atyjok,
Kiket táplál kegyesen. :/:
Az özvegyeknek oltalma,
Az ő isteni hatalma,
Lakván ő szentségében.
Megáld egyes embereket, :/:
Ád nékik szép cselédeket
Háznép tenyészésére;
A foglyokat ő kimenti,
A pártütőket rekeszti
Puszta és parlag földre.

4-9. – – –

10. Ellenségidet megbírod,
Köztük helyezvén hajlékod
Lakozol dicsőséggel. :/:
Áldott legyen az Úr Isten,
Ki velünk ily nagy jól teszen,
Látogat kegyességgel.
Isten a mi segedelmünk, :/:
Kegyesen lakozik velünk,
Őriz minket, népeit;
Halál és élet kezében,
Ő az erős, örök Isten,
Megtartja ő híveit.

11-15. – – –

16. Énekeljetek Istennek,
Ki lakója az egeknek,
Kiket teremtett régen. :/:
Holott nagy hatalmával ül,
Honnan szava úgy megdördül,
Hogy zeng és harsog minden.
Dícsérjétek nagy hatalmát, :/:
Ki felséges méltóságát
Izráelen láttatja!
Kinek nagy erejét ott fönn,
Az égen és a felhőkön
Senki sem tagadhatja.

17. Nagy félelmetes az Isten
Az ő dicső szentségében!
Ki Izráel népének :/:
Erőt ád nagy kegyelmesen;
Azértan minden időben
Mitőlünk dícsértessék!