Cantus Catholici, 1651
Várad, 1566
1. Krisztus feltámada
Igazságunkra,
Utat szerze mennyországra,
Örök boldogságra.
2. Mind e világ terhét
Vállára vette,
A hatalmas Atya Istent
Értünk megkövette.
3. De lám ezt nem érti
A hálátlanság,
Emberekre honnan szállott
Ennyi nyomorúság.
4. Azért nem fogadják
Isten beszédét,
Jóra intő szent Igéjét:
Krisztust, idvességét.
5. „Krisztus feltámada” –
Sokan kiáltjuk,
De a bűnnek undokságát
Mi meg nem utáljuk.
6. Tudva, bűnben élünk,
Semmit nem félünk,
Azért a Krisztus halála
Nem használ minékünk.
7. Támadjunk fel testben
Azért a bűnből,
Melyért mi kirekesztettünk
A nagy dicsőségből.
8. Vegyük nagy jó kedvvel
Krisztus jóvoltát,
Atya Isten előtt való
Kedves áldozatját.
9. Dicsőség mennyégben
Az Úr Istennek,
Atya, Fiú, Szentléleknek,
Mindörökké, ámen.
(Református énekeskönyv 353. dícséret; 21-es református énekeskönyv 507. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)