szöveg: E. Cruciger, 1529
fordítás: Új zengedező mennyei kar, 1743
dallam: Erfurt, 1524
1. Krisztus, Atya Istennek
Egyetlenegy Fia, :/:
Jött kincséből szívének,
Miként meg van írva:
Ő a hajnali csillag,
Mely fényességgel villog,
S napnál szebben ragyog.
2. Miértünk emberré lett
Időknek végére, :/:
Hogy el ne vesszünk már itt
Istennél örökre.
A halált lerontotta,
A mennyet megnyitotta,
Éltünk visszaadta.
3. Nevelj ismeretedben
És szeretetedben, :/:
Hogy maradjunk a hitben,
És járjunk lélekben,
Hogy amit tőled kaptunk,
Már itt megkóstolhassuk,
Szüntelen szomjazzuk!
4. Te, menny s föld teremtője,
Atyának ereje, :/:
Uralkodol örökké,
Erődnek nincs vége.
Fordítsd tehozzád szívünk,
Igazgassad értelmünk,
El ne tévelyedjünk!
5. Jóságoddal te győzz le,
Támassz föl kegyesen, :/:
Az óembert te rontsd le,
Hogy az új élhessen!
Boldogan itt a földön
És mennyben majd örökkön
Rólad elmélkedjünk!
(21-es református énekeskönyv 443. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)