szöveg és dallam: M. Luther, 1524
fordítás: Hamar I.
1. Krisztus a sírbolt foglya volt,
Szenvedve büntetésünk', :/:
Ám harmadnap feltámadott,
Életet nyerve nékünk.
Jertek, hát mind örvendjünk,
Az Úrnak így énekeljünk:
Ó, hála, halleluja!
Halleluja!
2. Senki sem volt, ki a halált
Meghódoltatta volna, :/:
Mert minden ember bűnben járt,
S ránk szakadt bűnünk zsoldja.
Így lett úrrá a halál,
Előtte senki meg nem áll,
Uralkodik fölöttünk.
Halleluja!
3. Jézus a mi helyünkre állt,
Ember lett Ég Fiából. :/:
A bűnt legyőzve, a halált
Megfosztotta jogától.
Bár még látjuk a halált,
Minékünk az már mit sem árt,
Hisz nincs fullánkja többé.
Halleluja!
4. Ilyen bajvívás nem volt még:
Küzdött halál és élet, :/:
Mígnem a Halál erején
Az Élet győztessé lett.
Az ige valóra vált:
Krisztus halála a halált
Elnyelte, megcsúfolta.
Halleluja!
5. Ímé, a Húsvéti Bárány,
Kit Isten rendelt régen: :/:
Ott fenn, a magas keresztfán
Ég szeretet tüzében.
Ajtónkon vére a jel,
S ha hitünk reá mutat fel,
Az Öldöklő nem bánthat.
Halleluja!
6. Teljes szívünkből vígadjunk
Legszentebb ünnepünkön, :/:
Mert ma erre virradhattunk:
Krisztus a nap egünkön.
Kegyelme mint napsugár
A szívünkben ott ragyog már,
S a bűn éjének vége.
Halleluja!
7. Ó, húsvét édes Kenyere,
Mely új életre táplál! :/:
Régi kovásznak nincs helye
Kegyelem asztalánál!
Krisztus: égi eledel,
A lelkünk' ez üdíti fel,
A hit csak ettől éled!
Halleluja!
(21-es református énekeskönyv 503. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)