szöveg: Szőnyi B., 1762
dallam: G. Franc, Genf, 1542 (130. zsoltár)
1. Kapuk, emelkedjetek!
Kiáltó szó hallik,
Ím, jő fejedelmetek,
Az idő hajnallik:
Harmattal rakott feje,
Véle sok áldása,
Bétölt teljes ideje,
Hogy minden test lássa.
2. Ímhol jön a Vőlegény,
Lelkem, menj elébe,
Keresd nyugtod, mint szegény
Gazdag kebelébe'.
Kedves vendéget várok,
Szívem ajtajárul
Hulljanak a závárok,
Mert már közel járul.
3. Már az ég harmatozzon,
A föld igazságot,
Mint bő gyümölcsöt, hozzon:
Indíts vigasságot,
Ó, kegyes Immánuel,
Mert várlak valóba':
Ó, te kisded Sámuel,
Jöjj már el Silóba!
4. Az utat egyengessed,
Szívemben a mérget
S ürömgyökért égessed,
Lelkemről a kérget,
A keménységet vedd ki,
Hogy meglágyulhassak,
A gazt s gerendát szedd ki
Szememből, hogy lássak.
5. Az Illésnek lelkével
Ruházz fel engem is,
Szent szerelmed tüzével
Égjen én lelkem is.
Áldj meg oly kegyességgel,
Hogy higgyek és szóljak,
Hűségedre hűséggel
Másokat unszoljak.
6. Isten Báránya, jövel,
Mutasd szelídséged;
Uram, felemelt fővel
Várom üdvösséged.
Igazság napja, támadj,
Adj világosságot,
Magamnak nincs: reám adj
Örök igazságot.
7. Dávid gyökere s ága,
Fényes hajnalcsillag,
Pogányok kívánsága,
Megígért áldott mag;
Isai törzsökéből
Származott vesszőszál:
Nékem Atyám kedvéből
Erős torony s kőszál!
8. Bennem az Úr temploma
Általad készüljön,
Vesszen a bűnnek nyoma,
Lelked újjászüljön.
Méltóztass személyedre
E gyarló világon,
Dicső jelenlétedre
Dűljön le a Dágon.
9. Tégy szívedre pecsétül,
Bélyegül karodra:
Így Lelked erejétül
Élek csak számodra.
Mindvégig velem maradj
Mennyei erővel,
Holtom óráján ne hagyj,
Jövel! Ámen, jövel!
(Református énekeskönyv 304. dícséret; 21-es református énekeskönyv 377. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)