Neumark György, 1657
Neumark György, 1621–1681
1. Ki Istenének átad mindent,
Bizalmát csak belé veti. :/:
Azt csudaképen őrzi itt lent,
Ínség, baj közt is élteti.
Ki mindent szent kezébe tett,
Az nem fövényre épített.
2. A súlyos gondok mit használnak,
A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/:
Ha sebeink még jobban fájnak,
S mindennap kínunk visszatér?
Így terhünk egyre súlyosabb,
Ha lelkünk búnak helyet ad.
3. Csak légy egy kissé áldott csendben:
Magadban békességre lelsz, :/:
Az Úr rendelte kegyelemben
Örök, bölcs célnak megfelelsz.
Ki elválasztá életünk,
Jól tudja, hogy mi kell nekünk.
4. Zengj hát az Úrnak, s járd az utat,
Mit éppen néked Ő adott; :/:
A mennyből gazdag áldást juttat
S majd Jézus ád szép, új napot.
Ki Benne bízik és remél,
Az mindörökre Véle él.