szöveg: Debrecen, 1560
dallam: népi gyűjtés, Moldva
1. Kegyelmezz meg nékünk, nagy Úr Isten,
Ne hagyj minket elvesznünk bűnünkben,
Kik mindenkor bízunk szent nevedben:
Bűnünk szerint ne büntess tömlöcben!
2. A te néped tenger vétkét vedd el,
És fedezd el bűnét kegyelmeddel,
Mert szent Fiad megválta vérével,
Nem akart ő elvetni vétkünkkel.
3. Üdvözítő Isten, kérünk téged:
Jelenjék meg rajtunk kegyességed,
Távozzék el rólunk ítéleted,
Légyen vélünk te szent Istenséged.
4. Vajon egyéb náladnál ki volna,
Hogy fogságból kiszabadítana?
Hanem csak te, Istennek szent Fia,
Ki magadat adád nagy fogságra.
5. Mutasd meg már irgalmasságodat,
Kegyes Isten, és nagy jóvoltodat:
Add ismernünk a te szent Fiadat,
Ő kedvéért jelentsd meg magadat!
6. Hallgathassuk a te szent igédet,
És hihessük te ígéretedet:
Adjad nékünk a jó ékességet,
Szabadítsd ki a fogságból néped!
7. Közel vagyon hívekhez az Isten,
Mert nem múlóképpen jő közénkben,
De örökké lakozik szívünkben:
Nem hagy vesznünk a hitetlenségben.
8. Higgyünk azért a Jézus Krisztusban,
Ne maradjunk bálványimádásban:
Nem hagy minket az Isten fogságban,
És nem adja népét nagy rabságban.
(48-as református énekeskönyv 224. dícséret, 21-es református énekeskönyv 471. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)