Szerző: Tekus András
1. Szél sodorja, szél zilálja a száraz avart.
Nincs utam, a létem árnyék, szétfolyik hamar.
Mondd, hogy kezdjem el, mondd, hogy kezdjem el!
Atyám, az éltem nélküled éltem, s békességed híja fáj!
2. Nincs reménység magja bennem, elcsépelt szó száll.
Pozdorjává tördelt lelkem új alakra vár. Mondd…
3. Meghasonlanék magammal, immár nincs kivel!
Üres szívvel állok itt lenn, töltsön Lelked el! Mondd…