Nicolai F., Frankfurt a. M., 1599
Nicolai Fülöp hamburgi lelkész, 1566–1608
1. Szép tündöklő hajnalcsillag,
Ki kegyelemmel felragyog,
Jessének szép vesszeje, :/:
Dávid királynak magzatja,
Sok királyoknak királya,
Lelkemnek vőlegénye:
Kedves, kegyes,
Kellemetes, ékes és gyönyörűséges,
Gazdagsággal dicsőséges.
2. Ó gyöngyös, drága korona,
Embernek, Istennek Fia,
Menny áldott, szent gyümölcse! :/:
Szívemnek vagy lilioma,
Édes evangélioma,
Kedvességeknek kincse!
Egyem, lelkem,
Szép violám, égi mannám, eledelem:
Rólad el nem feledkezem.
3. Öntsd mélyen az én szívembe,
Szerelmed tüzét lelkembe,
Ó drága jáspis kövem! :/:
Fogadj hozzád s vígasztalj meg,
Hogy eleven tagod legyek,
Benned legyen örömem.
Hozzád kiált
Sebhedt szívem, lelki rózsa: légy orvosa;
Nélküled nincs vígassága.
4. Mennyből nagy öröm fénylik rám,
Midőn szemeddel énreám
Kegyelmesen tekintesz, :/:
Ó Uram Jézus, szent Lelked,
Szent igéd, tested és véred
Vélem közölvén, éltetsz.
Ilyen híven
Tarts öledben, táplálj engem mind végiglen,
Mert fogadtad szent igédben.
5. Teremtő Atyám, Úr Isten,
Ki engem örök időkben
Szent Fiadban szerettél: :/:
Ő engem magának jegyzett,
Szentlélekkel elpecsétlett,
Megtisztított vérével.
Vígadj és adj
Szívem hálát, Istent imádd, hogy mennyégben
Idvességet szerzett nékem.
6. Szóljon tehát az orgona,
Gyönyörűséges muzsika,
Ujjongva énekeljek, :/:
Hogy megváltó Jézusomnak,
Drága szép kegyes Uramnak
Szerelmében örvendjek.
Zengjen, pengjen,
Vígasságos, buzgóságos hál'adó szó,
Nagy az Úr, ezekre méltó.
7. Ily kedvvel vígad én szívem,
Mert drága kincsem az Isten,
Ki kezdet s vég mindenben. :/:
Ő engem dícséretire,
Mennybe viszen nagy örömre,
Min tapsolok szívemben.
Ámen, ámen!
Jövel, Uram, szép koronám, jöjj sietve:
Téged áldlak reménykedve!
(Református énekeskönyv, 296. dícséret)