Debrecen, 1774
Barát István kolozsvári városbíró éneke 1560 tájáról
1. Siess nagy Úr Isten én segítségemre,
És légy figyelmetes az én beszédemre,
Emlékezzél reá szent ígéretedre,
Hajtsad füleidet én könyörgésemre.
2. Hitből, tiszta szívből azért arra kérlek:
Engedd, szent igédből hogy ismerhesselek,
Teljes életemben hogy dícsérhesselek,
Minden dolgaimban téged nézhesselek.
3. Az én életemet tartsd meg szent nevedért,
A te szent Fiadnak kedves szerelméért;
Nagy hálákat adok tenéked ezekért,
Ha meghallgatsz, Uram, engem jóvoltodért.
4. Nem kérem a végre hosszú életemet,
Hogy itt e világon hizlaljam testemet,
Sem hogy öregbítsem híremet-nevemet,
De hogy dícsérhessem te Istenségedet.
5. Világi életem csak árnyék énnékem,
Mint a szép folyóvíz, elmúlik éntőlem,
De a te országod örök lakóhelyem,
Melybe Jézus Krisztus által helyheztetem.
6. Szent Fiad vállára rakád bűneimet,
Ördög rabságából megváltál engemet,
Érette fiaddá fogadtál engemet,
Örökössé tevél, mint édes gyermeket.
7. Bízvást merek azért néked könyörögni,
Az én ajakimmal áldozatot tenni;
Mint kegyes Atyámmal, te veled szólani,
Minden szükségemet szépen megbeszélni.
8. A te népeidet, Uram, immár szánd meg,
Súlyos ostorodat tőlünk immár vond meg,
Te nagy haragodat, szent Atyánk, enyhítsd meg:
Gyülekezetedet immáron építsd meg!
9. Rútságát bűnünknek, Úr Isten, ne nézzed,
Hanem szent Fiadnak halálát tekintsed,
És áldozatjának szent érdemét nézzed:
Szegény fiaidat immár megsegéljed.
10. A te jóvoltodért mindörökké áldunk,
Irgalmasságodért is felmagasztalunk.
Háládatlanságot távoztass el tőlünk,
Új és tiszta szívet teremts már mi bennünk!
11. Tied legyen, Isten, mindenben dicsőség
A te szent Fiaddal, és minden tisztesség,
Szentlélek Istennel egyenlő felségben,
A Szentháromságban mind örökké! Ámen.
(Református énekeskönyv 476. dícséret; 21-es református énekeskönyv 167. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)