Könyörgés oltalomért, vezetésért és bűnbocsánatért
25. zsoltár, Bourgeois L., Genf, 1551
Marot K., 1496–1544
1. Szívemet hozzád emelem
És benned bízom, Uram. :/:
És meg nem szégyenítetem,
Nem nevet senki rajtam.
Mert szégyent nem vallanak,
Akik hozzád esedeznek,
Azok pironkodjanak,
Akik hitetlenül élnek.
2. Útaid, Uram, mutasd meg,
Hogy el ne tévelyedjem, :/:
Te ösvényidre taníts meg,
Miken intézd menésem.
És vezérelj engemet
A te szent igaz Ígédben;
Oltalmazd életemet,
Mert benned bízom, Úr Isten.
3. Emlékezzél jóvoltodból
Nagy kegyelmességedre, :/:
Emlékezzél irgalmadról,
Mely megmarad örökre.
Ifjúságomnak vétkét,
Kérlek, hogy meg ne említsed,
Sőt nagy kegyességedet
Én Istenem, megtekintsed.
4. Jó és igaz az Úr Isten
Mind örökkön-örökké, :/:
A bűnösöket térítvén
Ő igaz ösvényire;
És a nyomorultakat
Életükben igazgatja,
Nagy kegyesen azokat
Az ő útában megtartja.
5. Az Istennek minden úta
Kegyesség és nagy hűség :/:
Azoknak, kik mondására
Gondot tartnak mindvégig.
Énnékem kegyelmezz meg,
Uram, a te szent nevedért,
És bűnömet bocsásd meg,
Ne ostorozz nagy voltáért!
6. Aki az Úr Istent féli
És tiszteli szívében, :/:
Azt ő nagy híven vezérli
Igaz ösvényeiben.
Nagy békességben annak
Minden jó bőven adatik,
És ő maradékinak
Gazdag örökség hagyatik.
7. Az igaz istenfélőknek
Megjelenti titkait, :/:
És az őbenne hívőknek
Megmutatja kötésit.
Istenhez szemeimet
Felemelem szüntelenül,
Ő megőriz engemet,
Lábam kivonssza a tőrbül.
8. Térj azért hozzám, Istenem,
Tekints reám kegyesen, :/:
És kegyelmezz meg énnékem,
Mert élek szegénységben.
Nyavalyája szívemnek
Napról-napra mind öregbül;
Uram, add végét ennek,
Végy ki engem ez ínségbül!
9-10. – – –