Könyörgés ellenségtől való szabadításért
140. zsoltár, Bourgeois L., Strasbourg, 1545
Béza T., 1519–1605
1. Szabadíts meg engem, Úr Isten,
A gonosz csalárd embertől;
Őrizz erőszaktevők ellen,
Ments meg a vakmerő néptől!
2. Kik csak hamisságot gondolnak
Mindenkor az ő szívükben,
És hogy hadakat indítsanak,
Azon vannak mindenképen.
3. Élesbben fenik ő nyelveket
A kígyónak fullánkjánál,
Mint áspis kígyó, egyebeket
Megsértnek mérges ajkukkal.
4. Ments meg a gonoszok kezébül,
Akik erőszakot tesznek,
És igyekeznek szüntelenül,
Hogy engemet megejtsenek.
5. A kevélyek tőrt vetnek nékem,
És mindenütt hálót hánynak,
Kötéllel megvonsszák ösvényem,
Hogy engem megszorítsanak.
6. Én pedig mondék: Ó, Úr Isten,
Te vagy én erős Istenem!
Beszédem végyed füleidben,
Hallgasd meg esedezésem!
7. Uram, segítség vagy te nékem,
Mindennémű ínségemben,
Azért védelmezd meg én fejem
A hadakozó időben!
8. Ne engedd a hitetleneknek,
Hogy elővigyék dolgukat!
Hogy inkább ne kevélykedjenek,
Rontsd meg gonosz szándékukat!
9-11. – – –
12. Tudom, hogy Isten a szegénynek
Felfogja ügyét kegyesen,
Megkegyelmez az erőtlennek,
Ő igazságát jelentvén.
13. Az igazak szép énekekkel
Dícsérik te szent nevedet,
És örökké jó reménységgel
Megmaradnak színed előtt!
(Református énekeskönyv 140. zsoltár; 21-es református énekeskönyv 140. zsoltár; forrás: www.koralkonyv.hu)