Debrecen, 1774
Sztárai Mihály éneke
1. Szent Dávid próféta éneklő könyvének huszonharmad részében,
Bízván az Istennek az ő reá való nagy gondviselésében,
És hálákat adván ő szent Felségének mind egész életében,
Ígyen dicsekedik lelkében minden hív keresztyének képében.
2. Tudom, hogy pásztorom s vezérem énnékem az én Uram Istenem,
Kinek gondja vagyon testemre, lelkemre, mert ő teremtett engem,
Én ő juha vagyok, ő hozzá hallgatok, mert ő megváltott engem;
Azért benne bízom, tudom, élet nélkül hogy én nem szűkölködöm.
3. Az ő mezejének szép zsíros füvével szépen legeltet engem,
Szent ígéretinek édes beszédével mikor vígasztal engem;
Anyaszentegyházban és az ő aklában szépen megnyugtat engem,
Lopótól, farkastól, hamis tanítótól ott megoltalmaz engem.
4. Reggel, hogy kiviszen, én előttem mégyen igaz tudományával,
Minden napon kétszer megitat engemet ő lelki italával,
Lelki folyóvíznek és élő kútfőnek ő gyenge folyásával,
Evangéliumnak anyaszentegyházban ő prédikálásával.
5. Azzal én lelkemet ugyan megújítja és újonnan megáldja,
Mennyországnak útát és az igaz hitet énnékem megmutatja;
Az ő szent Fiában szomorú lelkemet csak egyedül biztatja,
Méltatlanságomban az ő szent Fiáért irgalmasságát nyújtja.
6. Ily nagy reménységgel és bizodalommal azért te benned bízom,
Én Uram, Istenem, testemet, lelkemet én tenéked ajánlom;
Ha szintén a halál völgye árnyékában az én fejemet látom:
Mert te vagy én vélem, szabadulásomat azért tetőled várom.
7. Megvígasztalt engem te pásztori vessződ és te pásztori botod,
A sok nyomorúság, mellyel híveidet megsújtod, sanyargatod;
Mellyel beszédedhez oly nagy szépen őket szoktatod és tanítod,
Hogy el ne vesszenek, sőt veled legyenek, mindörökké megtartod.
8. Ily nagy készülettel ellenségim előtt asztalt szerzesz énnékem,
A te szent Fiadnak egy áldozatjával táplálod az én lelkem;
Megvígasztalsz engem s mindenkor megáldod bőséggel én életem,
Én ellenségimnek nagy bosszúságukra megtartod az én lelkem.
9. Halandó testemnek ő gyarlóságától megszabadítasz engem,
E világ sem árthat sem álnokságával, sem bosszújával nékem,
Mert én te általad fő ellenségemet, az ördögöt meggyőztem,
Az én életemet csak te benned, bízván, mindenkor helyheztetem.
10. A te jóvoltodból, kegyelmességedből mindezeket én várom,
Mert ezekre való nagy méltóságomat magamban nem találom,
Azért minden napon az én életemet én csak tereád bízom,
És tudom bizonnyal, hogy tebenned soha én meg nem csalatkozom.
11. Lészek mindörökké az én Istenemnek és Uramnak házában,
Az én Krisztusomnak pásztorsága alatt az anyaszentegyházban,
Az ő juhainak, igaz híveinek kívánt társaságában,
Kikkel egyetemben örökké vígadok az örök boldogságban.
(Református énekeskönyv 260. dícséret; 21-es református énekeskönyv 153. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)