Térj magadhoz, drága Sion

Luttenberger Tihanyi Ágost, 1890
Pauli Joachim (1636–1708) vígasztaló éneke után Jeszenszky Károly, 1890
Térj magadhoz, drága Sion
1. Térj magadhoz, drága Sion,
Van még néked Istened, :/:
Ki atyádként felkaroljon,
S szívét ossza meg veled!
Azt bünteti, kit szeret,
Másképp ő nem is tehet:
Sion, ezt hát jól gondold meg,
S szabj határt bús gyötrelmednek.

2. Hullámok ha rémítenek
Mérhetetlen víz felett, :/:
S a habok közt szíved remeg,
Hogy sírod is ott leled;
Ha aludni látod őt,
Ki reményed és erőd:
Sion, soha ne feledd el:
Ő megvívhat tengerekkel!

3. Bár hegy, halmok rengenének,
Miket égi kéz emelt, :/:
S indulása a nagy égnek
Végromlásra adna jelt:
Ezt látva is el ne hidd,
Hogy ez a perc elveszít,
Sion, addig meg nem dőlhetsz,
Míg oltalmad Istentől lesz!

4. Bár könyűid omlanának
Gyöngyökül a tengerbe, :/:
És elhalván hangja szádnak,
Csak pihegnél, mint gerle,
Bár vér volna bíborod
S kő megszánná nyomorod:
Sion, ne félj a gonosztól,
Baj nem ér, míg Benne bízol!

5. Bár hordozzad zsarnok láncát,
Érjen kínos rabhalál, :/:
Ha hitedet el nem játszád,
Útad égbe nyitva áll.
Örvendj mindig és vígadj,
Emlékezz, ki népe vagy!
Sion, nincs több Isten egynél,
Benne hát ne kételkedjél!

6. Ó, ne csüggedj, ím az estnek
Már leszállnak árnyai, :/:
Kihez ajkid oly hőn esdnek,
Halld: Atyádnak hangja hí.
Ő gyalázat, kín helyett
Néked jobbján ad helyet;
Sion, a menny lesz te részed,
Föld gyötrelmét hát ne nézzed!

7. Végső áldást mondj hazádra,
Mely távolról int feléd, :/:
Égi honnak a határa
Van már hozzád közelébb.
Édes érzés mért fog el,
Melytől olvad szív, kebel?
Sion, minden másképp lesz ott,
El fog tűnni nagy sírásod.

8. Angyalok, ti fényes lelkek,
Zengjetek víg éneket, :/:
Mert már biztos révbe tért meg,
Kit bús szélvész hányt-vetett!
Már meggyőzte a halált,
Istenéhez égbe szállt:
Sion, onnan számkivetni
Nem fog téged soha senki!