(141. zsoltár)
Béza T. – Szenczi Molnár Albert fordítása
Gárdonyi Zoltán
Áhítattal
1. Tehozzád kiáltok, Úr Isten,
Siess énhozzám, ne késsél,
Mert Téged óhajtlak szívvel,
Azért hallgass meg kegyelmesen!
2. Könyörgésem elődbe menjen,
Mint jó illat füstölgése,
Kezeim felemelése
Estvéli áldozatul légyen!
3. Őrizettel tartsd meg én szájam,
Amely gondot tartson arra;
Závárt szerezz ajakimra,
Hogy tőlük ne légyen nyavalyám!
4. Ne bocsássad szívem gonoszra,
Hogy a hamisan élőkkel
Soha ne ereszkedjem el,
Az ő nyájas kívánságokra.
5. A hív ember megfeddjen engem,
És feddése kedves légyen,
Mint balzsamolaj fejemen;
Még verése sem árt énnékem!
6. Mert én elhiszem s mondom nyilván,
Hogy még a hitetlenekért,
Imádkozom mentségekért,
Nyavalyájukon szánakozván.
7-8. – – –
9. Szemeim reád néznek, Uram,
Reménységem vagyon benned,
Lelkemet hát el ne vessed,
Mert te vagy minden bizodalmam!
10-11. – – –