Stebbins C. G. után
Sankey Ira D., 1870–1908
1. Tudom: az én Megváltóm él,
Hajléka készen vár reám;
Már int felém és koronát
Ígér a földi harc után.
Bár a világ gúnyol, nevet, :/:
A honvágy tölti lelkemet,
Mert nemsokára hív az Úr:
Jöjj haza, jövel, gyermekem! :/:
Kitárt karjával vár az Úr:
Jer, pihenj, nyugodj keblemen.
2. Remélek Jézusomban én,
Ő törlé el sok bűnömet;
Ajkáról hívón zeng felém:
„Jer haza, vár rád Mestered!”
Bár a világ gúnyol, nevet, :/:
A honvágy tölti lelkemet,
Mert nemsokára hív az Úr:
Jöjj haza, jövel, gyermekem! :/:
Kitárt karjával vár az Úr:
Jer, pihenj, nyugodj keblemen!
3. Előttem oly csudálatos,
Hogy értem szállt a földre le;
Miattam annyit szenvedett,
Bűnömért annyit véreze.
Bár a világ gúnyol, nevet, :/:
A honvágy tölti lelkemet,
Mert nemsokára hív az Úr:
Jöjj haza, jövel, gyermekem! :/:
Kitárt karjával vár az Úr:
Jer, pihenj, nyugodj keblemen!
4. Tudom, hogy közel Mesterem,
Az óra fut, a nap közel;
Elébe állok csakhamar,
Megváltó Jézusom, jövel!
Bár a világ gúnyol, nevet, :/:
A honvágy tölti lelkemet,
Mert nemsokára hív az Úr:
Jöjj haza, jövel, gyermekem! :/:
Kitárt karjával vár az Úr:
Jer, pihenj, nyugodj keblemen!
(Református énekeskönyv 421. dícséret; 21-es református énekeskönyv 773. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)