Draskóczy László
1. Tehozzád jövünk már, Istenünk, ne szóljon Igéd hiába!
A szívünk oly sötét, ó, segíts, élessze Igéd világa.
Áldd meg, ó, Uram, ez énekünk,
Legyen már csak tied életünk,
Ne szóljon Igéd hiába,
Ne szóljon Igéd hiába!
2. A fülünk Igédre nem figyel, lábunkkal járunk a sárba'.
Vágyaink szakítnak Tőled el, nem fénylik mécsünk világa.
Ó, Uram, templomod hadd legyen,
A szívünk megszentelt hely legyen!
Ne szóljon Igéd hiába,
Ne szóljon Igéd hiába!
3. Ajkunkon hazugság bélyege, megrontott életünk átka.
Hogy állunk elődbe így, Uram, naponként Téged imádva?
Nyisd meg a szemünk, hogy láthassunk!
Szenteld meg ajkunk, hogy áldhassunk!
Ne szóljon Igéd hiába,
Ne szóljon Igéd hiába!
4. A szívünk összeköt, ó, Uram, itt állunk előtted gyászba'.
A mélyből hozd ki az életünk, ne szóljon Igéd hiába!
Áldd meg az Igét, hogy érthessük,
Dicsérve Tégedet élhessünk.
Ne szóljon Igéd hiába,
Ne szóljon Igéd hiába!