Debrecen, 1781
Zengedező Mennyei Kar, 1696
1. Én Istenem, benned bízom,
Segélj, ne hagyj tántorodnom!
Lelkem, testem, minden tagom
Reád bízom:
Vezess, mert rád támaszkodom.
2. Nem tudom, itt meddig élek,
Tudom, éltem végeztetik.
Valamikor néked tetszik,
Hozzád megyek,
Akaratodnak engedek.
3. Minden órában kész lelkem,
Hogy veled legyek, Istenem,
Nem választok időt, órát,
Hozzád jutást,
Mikor akarod, rajtad áll.
4. Testemnek minden tagját
És a hajamnak szálait
Tudod, Uram, mert fejemről
Még csak egy szál
Kedved nélkül alá nem száll.
5. Itt csak bánat, keserűség,
Vagyon fájdalom, betegség;
Életünk többnyire ínség,
Kedvetlenség:
Még erőnk is erőtlenség.
6. Nincs orvosság halál ellen
Patikában vagy más helyen,
Széles mezőn, drága kertben
Oly fű nincsen,
Haláltól amely megmentsen.
7. Te azért, ó, én Istenem,
Add énnékem ezt értenem,
Hogy nyomorult mi életünk,
Meg kell halnunk,
E világból ki kell múlnunk.
8. A halálban biztatásom
Nékem egyedül Jézusom,
Ki én érettem szenvedett,
Megfizetett:
Szent Atyjának eleget tett.
9. Azért, mikor én Istenem
Akarod, vedd hozzád lelkem,
Hogy veled örökké éljek,
Reád nézzek,
Az angyalokkal örvendjek.
(Református énekeskönyv, 406. dícséret)