szöveg: Losontzi Hányoki I., 1754
dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551 (34. zsoltár)
1. Én lelkem, ébredj fel
Az Úrnak dicséretére,
És szent emlékezetére
Víg szívvel gerjedjél.
Kegyelmét keressed
E te lelki orvosodnak,
Hű és édes táplálódnak
Jóvoltát hirdessed.
2. Mert éhező valál,
A szomjúság elepesztett,
A bűn oly kútba rekesztett,
Hol kész volt a halál.
De lelke megesett
Rajtad e kegyelmes Úrnak,
Látván, nyavalyáid dúlnak,
Téged felkeresett.
3. A kútból kihozott,
Az igazságnak mezején
És az életnek kútfején
Vezérlett, hordozott.
Végre vitt magához,
Bíborban felöltöztetett,
És kegyelméből ültetett
Ő szent asztalához.
4. Hol megelégített
Megtöretett szent testével
És kifolyt drága vérével,
Melyet elkészített.
Boldog, ki ezzel él,
Mert a Sátán annak nem árt,
Semmi veszély nem tehet kárt,
A haláltól sem fél.
5. Azért, kik éheztek,
Jertek az Úr asztalához,
Siessetek jóvoltához,
És megelégesztek.
Mert az Úr nem hagyja
A töredelmes lelkeket,
Sőt táplálja mindezeket:
Magát nekik adja.
6. Mint a száj részesül
A látható szent jegyekben,
Úgy e nagy Úr a hívekben
Él, s vélek egyesül.
Lesz édes dajkájuk:
Megtöretett szent testének,
Kiontott drága vérének
Hasznát szabja rájuk.
7. Hát lelkem, tégy vallást,
Hogy igaz szívvel szereted
Ez Urat, s híven követed,
És néki adsz szállást.
Jöjj be hozzám, kérlek,
Jézus, én kedves vendégem,
Mert te vagy én dicsőségem,
Csak téged kedvellek.
(48-as református énekeskönyv 439. dícséret; 21-es református énekeskönyv 355. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)