Kálmán Farkas, 1838–1906
Fejes István, 1838–1913
1. Egyedüli reményem,
Ó Isten, csak te vagy; :/:
Jövel és nézz meg engem,
Magamra ó ne hagyj!
Ne légy tőlem oly távol,
Könyörülj hű szolgádon,
Úr Isten, el ne hagyj!
2. Ha a nehéz időkben
Elcsügged a szívem, :/:
Vígasztalást igédben,
Uram, te adj nekem!
Ha kétség közt hányódom,
És mentségre nincs módon,
Te tarts meg, Istenem!
3. A földön ha elvesztem
Szerelmem tárgyait, :/:
Maradjon meg mellettem
Szerelmed és a hit,
Csak azt el ne veszítsem,
M benned, ó Úr Isten,
Remélni megtanít!
4. Földi jó és szerencse
Múlandó, mint magunk, :/:
De a hit drága kincse
Örök és fő javunk;
Hitünk áll rendületlen,
Hogy Isten véd szünetlen:
Élünk, vagy meghalunk.
5. Uram, a nyomorultat,
A gyöngét el ne hagyd, :/:
Az árvát, elhagyottat
Gyámolítsd te magad!
A szegényt, ki remélve
Csak reád néz az égre:
Úr Isten, el ne hagyd!
(Református énekeskönyv 276. dícséret; 21-es református énekeskönyv 718. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)