Életemnek végső napját

Debrecen, 1781
Debrecen, 1598
Életemnek végső napját
1. Életemnek végső napját,
Minthogy már elértem óráját,
Testem leteszi bűnének zsoldját,
Bátran megvívja halálbaját.

2. Lelkem érzi, hogy testemtől,
Meg kell válnia ez élettől,
Tudja: búcsút vészen földiektől,
Mert így van rendelve Istentől.

3. Azért dolgát ő is bízza
Istenre, ki magához hívja;
Elhitte, hogy Krisztus őt nem hagyja
E harcban, segedelmét nyújtja.

4. Támadjon fel bár a Sátán,
De nincs hatalom botja vállán;
Nem örülhet soha lelkem kárán:
Megváltott vagyok Krisztus árán.

5. Isten ellen hogy bűnt tettem,
Ezért akkor pereljen velem.
Tudom: fortélya nem árt ellenem,
Mert részes velem a kegyelem.

6. Igyekezzék érdememtől,
Eltiltani Idvezítőmtől,
Kifogni a hívek számok közül:
Isten már nem ád ki kezéből.

7. Ennyi ellenségim között
Krisztus, ki magának gyűrűzött
Nem hágy, mert jó reménységet szerzött,
Kit nálam mindeddig megőrzött.

8. Édes Jézus, segedelmem!
Kérlek, már legy jelen mellettem,
Pályafutásom ha elvégeztem,
Letett jutalmát add meg nekem!

9. Angyali tábor ne késsék,
Kik lelkem hozzád felkísérjék,
Ábrahámnak kebelébe vigyék,
Hol Lázárral együtt nyúgodjék.

10. Feltámadás felől hitem,
Vagyon állhatatos értelmem,
Jó bizodalom, reménység engem
Táplál, mert kész életre mentem.

11. Ha porrá változik testem,
De hiszem, hogy én Idvezítőm
Ezen testben szemeimmel nézem,
Mikor eljő, mint én Ítélőm.

12. Nem lesz nekem félelmemre,
Ha mondatik, hogy ítéletre
Keljetek fel, holtak, számvetésre,
Mert eljött Bíró fizetésre.

13. Bátran a trombitaszóra,
Angyaloktól fúvallására
Feltámad testem, mert vígasságra,
Mennybe vitetik boldogságra.

14. Áldott Jézus, végső szómat,
Halljad, elégeld meg harcomat,
Terjeszd ki lelkemnek szent markodat,
Részeltesd velem országodat!

15. Hol színről-színre Atyánkkal,
Ezt kiáltsam boldog juhokkal:
Dícsértessél, Atyám, szent Fiaddal,
Szent, szent, szent légy ajándékoddal!

(Református énekeskönyv, 420. dícséret)