Szabó András
Vsz. 1. Ha a Lelked viszi léptem rögös ösvényeiden,
Jöhet tűz, ár, jöhet orkán, az utam nem vész el.
2. Magas erdő, szines égbolt hajol ösvényemre,
Ez a szépség új háladalt ír szivembe.
Refr.: Ez az út, mit nekem adtál, gyönyörű s néha fáj,
De előttem a kereszted és csillagod már.
Bridge: Veled lendüljön a léptünk, neked zendüljön a szívünk,
Veled lendüljön a léptünk, ó hű vezérünk!
3. Ha az éjjel hideg árnya lepi ösvényem el,
Csak a Hajnalcsillagfény ragyog és vezérel.
4. Szakadékból helyes útra aki elvezettél,
A vezérem, utitársam uticélom lettél.
Ez az út, mit nekem adtál…
Ez az út, mit nekem adtál, gyönyörű, s néha fáj,
De előttem új égbolt és új föld, mi vár.