Debrecen, 1778
Szegedi Gergely éneke, 1569 előtt
1. Úr Isten, légy most mivelünk,
Mert sokan támadtanak ellenünk,
Nincsen kihez a mi fejünket
Szükségünkben hajtanunk.
2. Reménységünk, bizodalmunk,
Mindenkor te voltál mi oltalmunk:
Azért most is te Felségednek
Bátorsággal könyörgünk.
3. A te szent Fiadért kérünk:
Légy nékünk paizsunk és oltalmunk,
Félelmünkben szárnyaid alatt
Megmaradni hogy tudjunk.
4. Meggyűlölt az Isten minket,
Azt mondják: nem szeretsz, Uram, minket,
Bűneinkért nagy haragodból
Akarsz verni most minket.
5. Ezt mi mind megérdemeljük,
Vétkünket ha mind előszámoljuk;
A bűn ellen nagy haragodat
Akarod, hogy ismerjük.
6. Könyörülj immár mirajtunk,
Lelkünkben kik reád támaszkodunk,
Szabadíts meg: ellenséginknek
Kezébe hogy ne jussunk!
7. Nagy hatalmadat hirdetjük,
Ezért jóvoltodat dicsőítjük,
Szent nevedet mindenek előtt
Nagy felszóval dícsérjük.
8. Kíméletlen sokszor vertél,
De hamar ismétlen hozzánk tértél,
Hogy lelkünkben inkább tisztuljunk:
Tűzbe azért vetettél.
9. Örökké, lám, el nem hagytál,
A te Szentlelkeddel vígasztaltál;
Most se hagyj el, kegyelmes Atyánk,
Ha fiaddá fogadtál.
10. Mikoron megmenekedünk,
Melyet már bizonnyal mi reménylünk,
Dícséretet és nagy hál'adást
Mi tenéked éneklünk.
(Református énekeskönyv, 387. dícséret)