szöveg: Losontzi Hányoki I., 1754
dallam: P. Davantès, Genf, 1562 (135. zsoltár)
1. Uram, téged tisztellek,
Méltó hálaadással.
Áldom neved, míg élek,
Szép dicséretmondással,
És hirdetem mindennek
Nagy voltát kegyelmednek.
2. Mert te voltál Istenem
Anyám méhétől fogva.
Felkölt a bűn ellenem,
Hogy tőrbe ejtsen fogva,
De lelked engem megszánt,
Rólam minden tőrt elhányt.
3. Igazságod palástját
Reám kiterjesztetted,
Szentlelkednek áldását
Bennem felgerjesztetted,
Hogy megújulást vegyek:
Hozzád hasonló legyek.
4. Hát vajon hogy lehetne,
Ó, Jézus, te drága kincs,
Hogy lelkem ne szeretne,
Hlott nálad főbb jó nincs.
Csak te vagy a valóság,
Út, élet és igazság.
5. Szívem vallástételét
Jó lelkiismerettel
Megtartom, s adom jelét
Kegyes és szent élettel,
Hogy életem folyása
Légyen másnak lámpása.
6. Szent lábaidnál ülök,
Hallgatok törvényedre,
Bűnt utálok, kerülök,
Hogy lehessek kedvedre,
S megmutassam valóban:
Örül szívem a jóban.
7. Énnékem reménységem
Vagyon az én Uramban,
Hiszem: lesz üdvösségem,
Csak járjak jó utamban:
Ha követem világát,
Meglátom szent országát.
(48-as református énekeskönyv 449. dícséret, 21-es református énekeskönyv 245. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)