Kálmán Farkas – Szász Béla
1. Ím, nagy Isten, most előtted szívem kitárom,
Menedékem nincs sehol a földi határon;
Ha te nem jössz bánatomhoz biztató szóval,
Italom könny, a kenyerem keserű sóhaj.
2. Ha a világ nem tudná is számos bűnömet,
Te előled elrejtenem semmit sem lehet;
Látja Lelked minden bűnöm, melynek átka sújt:
Vedd le rólam, ó, Úr Isten, vedd le ezt a súlyt!
3. Jézusomra föltekintek a kereszt alatt,
Nincs szívemnek nyugodalma vétkeim miatt;
Ó, ne büntesd, Uram, azt, kit megtört a bánat:
Szálljon reám irgalmadból béke, bocsánat!
4. Szent Fiadért, ki engemet vérén megváltott,
Hallgass meg, ha bűnbánattal hozzád kiáltok!
Vigaszoddal térj kegyesen beteg szívemhez,
Hozzád térő gyermekednek, Atyám, kegyelmezz!
(Református énekeskönyv 345. dícséret; 21-es református énekeskönyv 711. dicséret; kotta forrás)