szöveg: Nagy I., Debrecen, 1806
dallam: G. Franc, Strasbourg, 1545 (33. zsoltár)
1. Igaz Isten, ígéretedben
Változhatatlan valóság! :/:
Amit a te szent beszédedben
Megmondasz, az mind igazság.
Köny- nyebb megavulni,
Végképpen elmúlni
A természetnek,
Mint semmibe menni
Az igaz, isteni,
Szent ígéretnek.
2. Megmondottad volt még kezdetben
A legelső emberpárnak, :/:
Hogy ők a szomorú esetben
Mindörökké nem maradnak:
Küldesz vigasztalót,
Ő magvukból valót,
Ki eredeti,
Elvesztett jussukba
És boldogságukba
Visszahelyezi.
3. Lelki örömmel megújulva
Imádjuk szent Felségedet, :/:
Hogy ismét mireánk fordulva
Szemléljük régi kedvedet.
Megnyitjuk szívünket,
Kitárjuk keblünket,
Hogy Jézusunkat
Ekképpen fogadjuk,
Híven általadjuk
Néki magunkat.
4. Tarts meg bennünket az országban,
Melyet ő koztünk állított, :/:
Adj részt ebben a boldogságban,
Melyet a földre ő hozott!
Hol az ő széke áll,
És ahol reánk vár
Mi üdvösségünk,
Hol az ő hívei
Száma közt mennyei
Országlást érjünk.
(48-as református énekeskönyv 308. dícséret, 21-es református énekeskönyv 394. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)