Itt állok jászolod felett

J. S. Bach, Lipcse, 1736
Gerhardt Pál, 1607–1676
Itt állok jászolod felett
1. Itt állok jászolod felett,
Ó, Jézusom, szerelmem, :/:
Eljöttem, elhoztam neked,
Amit kezedből nyertem:
Vedd elmém, lelkem és szívem,
Hadd adjam néked mindenem,
Hogy kedves légyek néked!

2. Nem éltem még e föld színén:
Te értem megszülettél, :/:
Még rólad mit sem tudtam én:
Tulajdonoddá tettél;
Még meg sem formált szent kezed,
Már elválasztál engemet,
Hogy társam légy e földön.

3. Halálban, éjben vártam én:
Fölkelt a nap rám véled. :/:
Terólad ömlik rám a fény:
A béke, boldog élet,
A lélek ékességei;
Belőlük hitnek mennyei
Szép tisztasága árad.

4. Csak nézlek boldog szívvel és
Nem győzlek nézni téged, :/:
Szóm és erőm mind oly kevés,
Hogy elmondhassam néked:
Bár felfoghatna tégedet
Az emberszív és ismeret,
Hogy megfejthesse titkod!

5. Megváltóm, egy kérésemet
Nem vetheted meg nékem: :/:
Hogy szívem mélyén tégedet
Hordozhatlak, remélem,
És bölcsőd, szállásod leszek;
Jővel hát, tölts el engemet
Magaddal: nagy örömmel!

(Református énekeskönyv, 329. dícséret)