Tersteegen G.
1. Itt van Isten köztünk: jertek Őt imádni, hódolattal elé állni.
Itt van a középen: minden csendre térve Ő előtte hulljon térdre.
Az, aki hirdeti s hallja itt az igét: adja néki szívét!
2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal angyalsereg áld s magasztal.
Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek a mennyei fényes lelkek.
Halld, Urunk, szózatunk, ha mi, semmiségek áldozunk tenéked!
3. Csodálatos Felség, hadd dicsérlek Téged: hadd szolgáljon lelkem néked!
Angyaloknak módján színed előtt állván bárcsak mindig orcád látnám!
Add nékem mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!
4. Általjársz Te mindent; rám ragyogni engedd életadó, áldott Lelked!
Mint a kis virág is magától kibomlik, rá ha csöndes fényed omlik:
Hagyj Uram, vidáman fényességed látnom s országod munkálnom!
5. Egyszerűvé formálj belső, lelkiképen, békességben, csöndességben.
Tisztogasd meg szívem: tisztaságod lássam Lélekben és igazságban.
Szívemmel mindig felszálhassak sasszárnyon, csak Te légy világom!
6. Jöjj és lakozz bennem: hadd legyen már itt lenn templomoddá szívem-lelkem!
Mindig közellévő: jelentsd magad nékem, ne lakhasson más e szívben;
Már itt lenn mindenben csakis Téged lásson, leborulva áldjon!
(Református énekeskönyv 165. dícséret; 21-es református énekeskönyv 225. dicséret; kotta forrás)