Isten a teremtő és gondviselő
33. zsoltár, Bourgeois L., Strasbourg, 1545
Marot K., 1496–1544
1. Nosza istenfélő szent hívek,
Örvendezzetek az Úrnak, :/:
Mert illik, hogy őtet dícsérjék,
Kik örülnek igazságnak!
Áldjátok azértan :/:
Hangos citerákban!
Az Úr áldassék!
Lantban, hegedűben,
Cimbalmi zengésben
Magasztaltassék.
2. Énekeljetek néki vígan
Gyönyörű szép új éneket! :/:
Szép hangicsáló szerszámokban
Mondjatok ékes verseket!
Igaz ő mondása, :/:
Állhatatos dolga:
Amit az Úr szól,
Megáll igazságban,
Minden dolgaiban
Cselekeszik jól.
3. Ő szereti az igazságot,
Az ítélet nála kedves, :/:
Dolgában tart irgalmasságot,
Mellyel mind e világ teljes.
Az Úrnak igéje :/:
Egeket teremte,
Melyeket ott fenn
Szájának lelkével
Nagy szép seregekkel
Szerze ékesen.
4. Az Úr Isten mint egy tömlőbe
Szorítja a tenger vizét, :/:
Elrejti, mint egy kincses helybe
Ő mondhatatlan mélységét.
Minden földi népek :/:
Az Urat féljétek!
Mind e világon
Valakik hol laktok,
Őtőle tartsatok
Szorgalmatoson!
5. Mert mihelyt ő csak egy ígét szól,
Azonnal megleszen minden, :/:
És valamit ő megparancsol,
Nagy hamarsággal meglészen.
Pogányok tanácsát :/:
És minden szándékát
Az Úr megtöri,
Magukban a népek
Amit elvégeznek,
Semmivé teszi.
6. De az Úr Istennek tanácsa
Megmaradánd mindörökké, :/:
És megáll minden gondolatja,
Kiterjed minden időkre.
Boldog az a nemzet, :/:
Ki ily Urat szeret,
Mint ő Istenét;
Boldog a nemzetség,
Kit kedvel e Felség
Mint örökségét.
7. Az Úr Isten a magas mennybül
Alátekint szemeivel, :/:
E világra néz onnan felül
Minden nemzetekre széjjel.
Szép palotájábul
Szeme aláfordul
E széles földre;
Nagy dicsőségesen,
Vigyáz nagy fényesen
Az emberekre.
8. – – –
9. Aki ő gyors lovában bízik,
Megcsalatkozik dolgában, :/:
Aki karjával dicsekedik,
Meg nem tartatik a hadban;
De a nagy Úr Isten
Népére szünetlen
Néz szemeivel;
Akik benne bíznak,
Hozzá folyamodnak,
Nem felejti el.
10. Gondot tart rájuk s a haláltól
Megtartja őket éltükben, :/:
Szükségtől és éhenhalástól
Őrzi a drága időben.
Lelkünk azért várja, :/:
Szüntelen óhajtja
Az Úr oltalmát,
Ki paizsul végre
Eljő segítségre,
Ád diadalmat.
11. Őbenne azért a mi szívünk
Igen örvendez szüntelen, :/:
Mert ő minékünk reménységünk,
És bízunk ő szent nevében.
Nagy kegyelmességed :/:
Mirajtunk bővítsed,
Légy mi gyámolunk!
Ne hagyj szükségünkben,
Segíts meg éltünkben,
Mert téged várunk!