Zsolt 37
szöveg: Sztárai M., Komjáti, 1574
dallam: Debrecen, 1774 (Drága dolog az Úr Istent dicsérni)
1. Ne zúgolódj, ha látod a hitetlent,
Ne kövessed, mit a hamis ember tett,
Csalárdkodott, az Istentől mesz- sze ment,
Te csak bízzál, és várjad az Úr Istent.
2. Igen hamar mert mindazok elvesznek,
Kik a földön hamisan cselekszenek,
Mint a széna a mezőn, elszáradnak,
Ahogyan a falevelek, elhullnak.
3. Gyönyörködjél te csak az egy Istenben,
És megadja kívánságát szívednek,
Benne bízzál, tartsad gondviselődnek,
Így ő lesz majd pártolója ügyednek.
4. Az igazakat az Isten szereti,
Ezért őket soha el nem felejti,
Hanem őket mindörökké megőrzi,
A hitetleneket pedig elveszti.
5. Ó, keresztyén, te az Úr Istent várjad,
Lábadat az ő útjain megtartsad,
Hogy Istennek segítségét meglássad,
És magadat ő kezébe ajánljad.
6. A gonoszokat az Isten megrontja,
Az igazakat pedig ő megtartja,
Nyomorúságából megszabadítja,
Minden jóval őket örökké áldja.
(21-es református énekeskönyv 159. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)