Kolozsvár, 1744
Pécselyi Király Imre, ✝ kb. 1641
1. Ne szállj perbe én velem,
Ó, én édes Istenem!
Mert meg nem igazul te előtted lelkem:
Elkárhoztathatsz engem.
2. Mert én anyám méhében
Fogantattam vétekben,
E világra lettem eredendő bűnben,
Kárhozatos esetben.
3. Néked bűnöm megvallom,
Mert én azzal tartozom:
Te bocsáthatod meg, bizonnyal jól tudom:
Segítségedet várom.
4. Bűneimnek tőréből,
Az ördögnek kezéből,
Ments ki megérdemlett nagy veszedelmemből:
Tekints reám az égből!
5. Szent Fiad haláláért,
Keserves nagy kínjáért,
Áldott szent vérének el-kifolyásáért:
Kegyelmezz meg mindezért!
6. Az ő tisztaságáért
És ártatlanságáért,
Szent kezein való sebeknek helyéért,
Töviskoronájáért!
7. Én fertelmességemet
És oly nagy sok vétkemet,
Mikkel megfertőztem undokul lelkemet,
Rútítottam testemet:
8. Bocsásd meg, ó Úr Isten!
Ó, áldott Atya Isten!
Kegyelemmel bőves, irgalmas jó Isten!
Nagy tűrhető szent Isten!
9. A te áldott Szentlelked,
Kérlek, tőlem el ne vedd,
Sőt, újítsd meg bennem, hogy dícsérjem neved,
Szolgálhassak tenéked.
10. Reád bíztam magamat,
Te viseljed gondomat,
Igazgasd jó útra az én lábaimat,
És minden szándékimat.
11. Vígasztald meg szívemet,
Búban epedt lelkemet;
Ne hányd szemeimre undok vétkeimet
És cselekedetimet.
12. Csak tégedet dícsérlek,
Míg e világon élek,
Mert tudom, nyugalmat csak te nálad lelek,
Mikor innét kikelek.
13. Mindörökké áldassál
És felmagasztaltassál,
Áldott Atya Isten, a te szent Fiaddal,
Szentlélek áldásával.
(Református énekeskönyv, 205. dícséret)