Dallam: Debrecen, 1774
Szöveg: Pécselyi Király Imre, kb. 1641
1. Dicsőült helyeken, mennyei paradicsomban,
Az kik vigadoztok véghetetlen boldogságban,
Vagytok megújult állapotban:
Az Úr nevét szép énekszóban,
No, dicsérjétek vigasságban!
2. Lássátok, ti dicső angyali lelkek az égben,
A fénylő mennyei testek roppant seregében,
Mint uralkodék dicsőségben
Az Úr, és őtet felségében
Imádjátok tiszta szentségben.
3. Nap, Hold, csillagos ég, ti az Urat dicsérjétek,
Jóságát, hatalmát, bölcsességét hirdessétek,
Mert amely rendet ő tinéktek
Kiszabott, az a ti törvénytek,
És ti annak híven engedtek.
4. Tenger, föld, szigetek s a hegyek pompás szépsége,
Erdők és ligetek, folyóvizek kiessége,
Sík mezők, rétek ékessége,
Vetések kellemetessége:
Mind a Teremtő dicsősége.
5. Fák, bokrok, csemeték, gyümölcsöket hozó kertek,
Pompás liliomok s minden virági szépségek,
Színekkel kihímezett rétek,
Apróbb és nagyobb növevények:
A gondviselést hirdessétek.
6. E földön lakozó minden állat boldogsága,
A szárnyon repdeső madaraknak vidámsága,
A halak s férgek sokasága,
Egyszóval az élők országa
Mondja: mely nagy az Úr jósága!
7. Bölcs Isten remeki, kik az ő képei vagytok,
És a tőle lehelt emberi lélekkel bírtok,
Az örökkévalót lássátok
Munkáiban és imádjátok,
Egy szívvel és szájjal mondjátok:
8. Dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadása,
A szentek Urának légyen örök magasztalás,
Kiben soha nincs megváltozás,
Vagy ígérettől elhanyatlás:
Tőle fejünkre szálljon áldás!