Herman M., Lipcse, 1554
Herman Miklós, 1480–1561
1. Dícsérd Istent, keresztyénség,
Ő dicsőségében,
Kitől árad rád idvesség,
Fia érdemében,
Fia érdemében.
2. Leszállván Atyja kebléből
Kicsiny gyermek korban,
Szegénységben, ruha nélkül
Fekszik a jászolban,
Fekszik a jászolban.
3. Letette minden hatalmát,
Erőtelen vala,
Felvette szolga formáját,
Mindeneknek Ura,
Mindeneknek Ura.
4. Anyjának ölében nyugszik,
Tejével táplálja;
Az angyalok ezt örvendik,
Mert Dávidnak fia,
Mert Dávidnak fia.
5. Ki az utolsó időben
Eljövendő vala,
Hogy építtessék hívekben
Az Isten országa,
Az Isten országa.
6. Csuda változással testet
Ő magára felvőn,
Adván nékünk idvességet,
Menyben részessé tőn,
Menyben részessé tőn.
7. Én úr, ő pedig lett szolga,
Ó, csuda változás!
Jobbat Jézus mit adhatna:
Nékünk boldogulást,
Nékünk boldogulást.
8. Ma Paradicsom kapuját
Ismét megnyitotta,
Kérub nem állja ajtaját,
Ezért minden áldja,
Ezért minden áldja.
(Református énekeskönyv 313. dícséret; forrás: www.koralkonyv.hu)