szöveg: Nagy I., Debrecen, 1806
dallam: G. Franc, Genf, 1551 (66. zsoltár)
1. Dicsőség a magas meny- nyekben
Istennek és itten alant,
A földi alacsony helyekben
Békesség és jóakarat!
Így énekelnek az Istennek
Az égi karok, buzdítván
Az élőket, kik örvendeznek,
Ez éneklést megújítván.
2. Dicsőség, dicsőség az égben
Istennek, ki úgy szerette
E világot, hogy szegénységben
Szent Fiát eleresztette,
Hogy minket, gyarló halandókat,
Kiket szomorú fogságba'
Tart vala a bűn, mint rabokat,
Helyheztessen szabadságba.
3. Jövel, fogadd el te magadnak
E szívet, és lakozz ebben;
Ez az, amit adhatnak s adnak
Híveid legszívesebben
Azért a csuda szeretetért,
Amelyet hozzánk mutattál,
Midőn a mi már vesztére tért
Lelkünkért alászállottál.
4. Szülj újjá, értünk ma született
Jézusunk, a te Lelkeddel
Ezen a néked szenteltetett
Ünnepnapon, s kegyelmeddel
Úgy igazgass és bírj bennünket,
Hogy nyomdokid követhessük,
És e mi földi életünket
Mennyeivel cserélhessük.
(48-as református énekeskönyv 323. dícséret; 21-es református énekeskönyv 420. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)