Isten az én szabadítóm!
138. zsoltár, (1539) Burgeois L., Lyon, 1547
Marot K., 1496–1544
1. Dícsér téged teljes szívem,
Én Istenem,
Hirdetem neved. :/:
Dícsérlek istenek felett
Én tégedet,
Mert azt érdemled.
És a te szentegyházadban
Imádkozván
Neved tisztelem,
Áldásodra én kész vagyok,
Hálát adok
Neked, Istenem.
2. Öregbül nagy dicsőséged,
Mert megtészed,
Amit megmondasz. :/:
Ha könyörgök ínségemben,
Engem menten
Megszabadítasz.
Téged minden földön lakók
Nagy királyok,
Uram, dícsérnek,
Mert szent igéd tiszta voltát,
Igazságát
Eszükbe vették.
3. Ez Urat, ki felségesen
Csudát teszen,
Felmagasztalják. :/:
Mondván: nagy ő dicsősége
És ereje,
Őt azért áldják.
Mert noha ül nagy magasan,
De lát nyilván
Alatt valókat;
Magas dolgokat is könnyen,
Lát élesen,
Mind fent, mind alant.
4. Mindennemű szükségemben,
Ínségemben
Megerősítesz; :/:
Láttukra ellenségimnek,
Kik gyűlölnek,
Engem megmentesz.
Amit az Úr egyszer végez,
Az jó véghez
Megyen mindenütt.
Jó kedved megáll: ne hagyd el,
Sőt végezd el
Kezed munkáit!
(Református énekeskönyv 138. zsoltár; 21-es református énekeskönyv 138. zsoltár; forrás: www.koralkonyv.hu)