Szabó András
1. Felnézek magasba, de nem csillagokra,
Hanem a szívednek rejtett zúgaiba.
2. A Te szereteted kivonta lelkemet,
Pusztulás verméből kihoztál engemet.
Refr. Ott látom titkaid, szíved szándékait.
Abban telik kedved, kiárasztod kegyelmed.