szöveg: Várad, 1566
dallam: P. Tritonius, 1507
1. Felséges Isten, mennybéli Teremtőnk,
A Krisztus által jóakaró Urunk,
Lelki és testi gonosztól védelmünk
És oltalmazónk.
2. Kinek jó kedve mireánk áradott,
A Fiú által megnyilatkoztatott,
Kit most minékünk igazán hirdetnek
Ő igéjéből.
3. Gerjeszd fel azért a te Szentlelkeddel,
A mi szívünket tápláljad igéddel,
Hogy dicsőséged magasztaljuk híven
Minden időben.
4. Vedd el mirólunk a mi bűneinket,
Ostorcsapással ne fenyíts meg minket,
Ne tekintsd, kérünk, nagy bűnös voltunkat,
Álnokságunkat.
5. Tudjuk, mindnyájan mi kicsinységünkben
Bűnben fogantunk anyánknak méhében,
Ádámként élünk e keserves völgyben,
Emberi testben.
6. Ha megtekinted a mi bűneinket,
Álnokságunkért büntetsz meg bennünket,
Ki viselné el haragodnak súlyát,
Iszonyú voltát?
7. Ám te igaz vagy, Ábrahámnak Ura,
Keresztyéneknek kegyelmes oltalma,
Ne büntess minket azért haragodban,
Igazságodban.
8. Hála tenéked, kegyes Atya Isten,
Dicséret néked, áldott Fiú Isten,
Tisztesség néked, Szentlélek Úr Isten,
Minden időben.
(21-es református énekeskönyv 232. dicséret; forrás: www.koralkonyv.hu)