Feltámadt a mi életünk

Debrecen, 1774
Pécselyi Király Imre, ✝1641 körül
Feltámadt a mi életünk
1. Feltámadt a mi életünk,
Vígan méltó énekelnünk,
Úr Krisztust dícsérnünk, :/:
E szent napon is áldanunk,
Angyalokkal Őt imádnunk,
Mint Urunkat, félnünk,
Mert Őt magasztalják nap, hold s égi seregek,
A mennyei szentek.

2. A földben minden gyökerek,
Fáknak bimbói terjednek,
Mezők megzöldülnek, :/:
Ég madarai zengenek,
Fákon vígan énekelnek,
Szárnyukon repdesnek;
Minden illatozó füvek gyönyörködtetnek,
Dícséretre intnek.

3. Mert feltámadt Ő igazán,
Angyala jelenté nyilván
Koporsónak jobbján, :/:
Tanítványival vígadván
Megjelent Galileában,
Pétert vígasztalván:
Örvendj te, ki voltál gyakran bűnért sírásban,
Alázatosságban.

4. Dícséret a nagy Istennek,
Életet ki nyert népének,
A bűnös embernek, :/:
Őt részeltetvén egeknek,
Gyönyörűségében minden
Lakóhelyeinek;
Lelki javaival népét meglátogatja,
Megtérését várja.

(Református énekeskönyv, 350. dícséret)