SDG

A minap kaptam a számomra ismeretlennek tűnő Farkas Attilától az alábbi levelet:

Tisztelt Csécsy család!
Csodával határos módon bukkantam rá a honlapjukra, azon belül is az Énekeskönyv részére. El sem tudom mondani, hogy mekkora áldás számomra.

A mai bibliai szakaszban Mózes és Áron lesz a közbenjáró a fáraó és Isten között. Nekünk vajon nem jut-e ilyen szerep, még akkor is, ha tudjuk: egy a közbenjáró?

A mai szakaszban találkozik Mózes az égő csipkebokorral. Essék pár szó Mózesről magáról, majd négy tanulság Isten szavával kapcsolatban.

Józsefet eladják féltékeny testvérei Egyiptomba, ahol először egy nő vet rá szemet, majd börtönbe vetik, ahol megfejti rabtársai álmait - akik azonban megfeledkeznek róla, még felemeltetésük után is. Csak akkor ugrik be a főpohárnoknak József, mikor már egyenesen a fáraó álmodik, és senki nem tudja megfejteni. Ekkor lép a színre József, s vele együtt az Isten - akinek köszönhető, hogy nemcsak Egyiptom, de az egész világ túléli az éhínséget.

Jákób készül a testvérével bekövetkezendő nagy viszontlátásra, viszont tart is tőle: rengeteg ajándékot küld maga előtt olyannyira, hogy a végén egyedül marad Jabbók révénél/gázlójánál, ahol Valaki tusakodik, azaz birkózik vele - reggelre ráadásul még a csípője is kifordul.

Mikor a napokban olvastam ezt a szakaszt, Voldemort jutott eszembe a Harry Potter-sorozatból, akit ugye ott Netuddki, Tudodki, Akinek-Nem-Ejtjük-Ki-Nevét és hasonlókkal írnak körül azok, akik tartanak tőle. (Megérne egy külön misét, miért olvas modern mesét a magát keresztyénnek tartó ember, de most nem ez a lényeg.) Akad azonban néhány különbség a Jákóbot sántává, és egyúttal Izráellé - azaz csalóból Isten hercegévé - tevő birkózó és a mesebeli főgonosz között.

Meghal Sára, Ábrahám felesége, s a férj megváltja a sírhelyet. A dolog egyik része az, hogy nyilvánosan megalkusznak az árról - sőt, a kiszemelt helyet a khitteus Efron ingyen is odaadná: "négyszáz ezüst siklusos föld, micsoda az én köztem és te közötted?" Másrészről ez a makpelai barlang később fontos helyszíne lett a zsidó történelemnek.
De mi történik ma sírhelymegváltáskor?

Ma Izsák és Rebeka egymásratalálása van előttünk. Vagy lehet, hogy nem is az ő egymásratalálásuk, hanem az, hogyan derült ki számukra Isten akarata?
Hiszen a sztori úgy volt, hogy Ábrahám (a kedves papa) elküldte esküvéssel kötelezett szolgáját, hozzon neki feleséget. Ráadásul nem is akármelyik szolgáját küldte el, hanem azok közül is a legnagyobbat, akinek szava volt: "az urának minden gazdagsága az ő kezében vala" - s még ő is ki akart volna bújni a feladat alól, ha hagyták volna.

Abímelek és Ábrahám példája nekünk is tanulságos lehet. Ábrahám ha nem is hazudik, de nem is a teljes igazságot mondja arra hivatkozva: "azt gondoltam: nincsen istenfélelem e helyen". Ezzel kis híján bajt hoz Abímelek fejére, s csak Isten jó kegyelmén múlik, hogy Abímelek aztán nem áll bosszút ezért az ötletért Ábrahámon - pedig neki, mint királynak, minden eszköze meglenne erre.

Egyszer talán össze fogom szedni a gondolataimat a teremtésről, de most csak egyetlen, talán valamennyire aktuális a 14. versből.

Lukács Pálról az ApCsel végén csupán a következőket írja: fogolyként Rómába (a világ akkori fővárosába) érkezésekor megengedték, hogy saját bérelt börtönében lakjon házi őrizetben, ahova aztán már három nap után meghívja a fő-fő zsidókat. Azok aztán továbbiakat hoznak magukkal egy újabb alkalommal, kiknek Pál elmondja a magáét, de nem nagyon hisznek neki.