Meghal Sára, Ábrahám felesége, s a férj megváltja a sírhelyet. A dolog egyik része az, hogy nyilvánosan megalkusznak az árról - sőt, a kiszemelt helyet a khitteus Efron ingyen is odaadná: "négyszáz ezüst siklusos föld, micsoda az én köztem és te közötted?" Másrészről ez a makpelai barlang később fontos helyszíne lett a zsidó történelemnek.
De mi történik ma sírhelymegváltáskor?
Egyrészről elmegy a gyászoló hozzátartozó a kiszemelt temető fenntartójához, és legalább 25 (de lehet, hogy 50; nem tudom a pontos szabályozást) megváltja a sírhelyet, sokszor nem kevés pénzért. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a szempontot sem, hogy ugyebár a legtöbb esetben alig két négyzetméternyi földdarabról van szó, aminek ráadásul a tulajdonjoga se megy át a hozzátartozóhoz, hanem csak a megváltott időszakra használhatja. Ugyanekkora földdarabot ugyanennyi pénzért sokszor öröktulajdonba is meg lehetne vásárolni piaci négyzetméteráron számolva, ha lennének ilyen apró telkek.
Másrészről a temetésnek ez csak egyik szükséges hozzávalója. Legtöbbször erre az alig két négyzetméteres területre még kőből készült síremléket is emelnek, aminek ára hasonló nagyságrendű, mint maga a sírhely megváltása. Ehhez jön hozzá a sír kiásatása (amit ugyan szintén a temető fenntartójánál szokás befizetni, mégis sokszor még maga a sírásó is megvágja vele a hozzátartozót), a koszorúk, a gyászjelentések, és a többi.
Mindezt miért? Hogy "tisztességgel el legyen temetve" az illető, és ne legyen vele gond: nyugodtan lehessen haladni tovább, s elfelejthessük a gondokat. A sírkő, mint emlék általában csak divat, kevéssé van jelentősége az emlékezés/emlékeztetés szempontjából.
De nézzük meg mindezt egy másik szemszögből is! Legtöbbször a temetők fenntartói az egyházközségek, akiknek nem egyszer jelentős bevételi forrásuk a temető, a sírhelymegváltás. Kérdés azonban, mennyire lehet élőnek nevezni egy gyülekezetet, egyházközséget vagy egyáltalán közösséget, amelynél nem a perselypénz, az adakozás a bevétel gerince, hanem abból tartja fenn magát, hogy sírhelyeket árusít. Ráadásul többnyire monopóliuma is van erre, hiszen ha Józsi bácsi azt szerette volna, hogy Alsómucsajröcsögén temessék el, hiszen világéletében ott lakott, akkor nem lehet válogatni a temetők közül - azaz nem sok akadálya van a sírhelyárak meghatározásakor az üzleti megfontolásoknak.
Nem mondom, hogy a khitteus Efrontól kéne példát venni, és ingyen adni a sírhelyeket. Nem mondom, hogy a sírhelyeket is tőzsdén kéne jegyezni, s a mindenkori napi piaci árat alkuval kéne meghatározni. Az viszont elgondolkodtató, ha a halottainkra akarunk építkezni a magunk ereje, tehetsége vagy gyermekei helyett.