SDG

Most kicsit korábbi helyről veszem fel a fonalat. A sztori most a következő: az újonnan hivatalba lépő Festust jön köszönteni a főnökség, ő pedig beszél a híres foglyáról, vagy más szemszögből nézve udvari bolondjáról - mire a főnökség is érdeklődést mutat.

Még mindig ez a Pál foglalkoztat. A sztori a múltkori folytatása: elmondja a védőbeszédét Félix előtt, aki szívesen hallgatja, de csak addig, míg meg nem ijed az igazságtól - merthogy onnantól kezdve már csak a kenőpénzben reménykedik. Pedig azt az utódja, Festus sem kapott...

Az ApCsel 24,1-9-ben jön egy ügyvéd, kivárja a sorát a megszálló képviselője előtt (mert ugye mindig a megszállóké a bíráskodás intézménye), s csak annak körbeudvarlása után vezeti elő a vádat: "meg akarta szentségteleníteni a templomot". Három gondolat ennek kapcsán.

"...hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok..." - írja a Heidelbergi Káté. Pál apostol életének azon részében, melyről az ApCsel utolsó fejezetei tesznek bizonyságot, szépen visszatükröződik ez.

A vasárnapi és a mai napi ige bár ugyanarról (pontosabban ugyanannak) az embernek szól, a figyelmes olvasó mégis ellentmondást fedezhet fel benne.

Tegnap a Kálvin-teremben gyűltünk össze, s bár a célcsoportot számban jóval felülmúlta az asszonykör, de legalább sok finom sütit ehettünk; lelki épülésünkre pedig egyrészről Kati néni áhítata, másrészről a gyerekek (és kicsit nagyobb gyerekek) műsora szolgált.

Tegnap a templom volt a témája a Kincsesháznak, konkrétan a mi, nagykőrösi református templomunk. Először némi ismertetőt hallhattak a gyerekek a templom történetéről, melynek végén egész okosakat kérdeztek, majd három csoportra oszlottunk: az egyik csoporttal a toronyba mentünk fel, a másik az orgonát ismerhette meg közelebbről Dr. Pap Ferenc lelkész vezetésével, a harmadik pedig a templom különböző egyéb részeit. Mire mindenki megjárta a tornyot, meglehetősen elfáradtunk, így jólesett a Kálvin-teremben a frissítő és pogácsa. Végül a gyerekek kedvükre rajzolhattak, templomot "építhettek" (papírból) vagy éppen vérmérsékletük szerint labdázhattak az udvaron.